A figyelmünkre épülő kapitalizmus - Attention economy
1997-ben Michael H. Goldhaber írt részletes cikket a figyelemre épülő gazdasági modellről. Ebben veti fel először, hogy a materiális javak helyett az emberi figyelemre épülő gazdasági modellben élünk. Bármennyire is őrülten hangzik, igaza lett. Az alábbiakban Liska István Fókusz az új IQ blogsorozatának 3. részét olvashatjátok.
Figyelem, mint szűkös erőforrás
A történelmünkben minden kornak megvolt a maga szűkös erőforrása. Hosszú ideig a földterületre volt a legnagyobb igény, ami az élelemszerzéssel függött össze, és ezért vívták a nagy csatákat, illetve házasodtak fele királyság alapon. Majd jött az ipari forradalom és a megjelenő gyárakban a gépek működtetéséhez kellettek munkások. A földterület helyett a szakképzett munkaerő hiányzott, így ez lett a szűkös erőforrás. A 20. századra a termelés már a legtöbb területen gépesítve volt, így volt elég élelem és szakképzett munkaerő is. A tudományos forradalom viszont soha nem látott igényt generált a felfedezések által hozott tudás és információ széleskörű elérésére. Így a tudás és az információ váltak szűkös erőforrássá.
Az internet és a digitális kor hozta el azt, hogy az információ és a tudás is nagyon könnyen hozzáférhetővé vált. Ha burkoló akarsz lenni, megtanulhatod Youtube videókból, ha a fotoszintézisről akarsz felfrissíteni néhány dolgot, ott a Google, ha egy termékről akarsz véleményeket olvasni, irány az Amazon. Pár másodperc alatt hozzáférsz bármilyen információhoz, amire szükséged van. Már a tudás, és az információ sem szűkös erőforrás többé. (Sőt, elkezdtünk annyi információt termelni, hogy már ki sem látszunk belőle, ezzel a cikksorozat első részében foglalkozom bővebben).
Jelen korban a korlátozott figyelmünket az exponenciálisan növő információk tengere egyre jobban megosztja. A digitális kor szűkös erőforrása a figyelem lett.
A figyelmedért zajló verseny egyre nagyobb. Az információ minősége már nem lényeg, kizárólag a figyelmed megkaparintása fontos. Egyre kevesebb idő alatt kell beszippantani a figyelmed, túl kell harsogni az információknak egymást. Emiatt az extremitások folyamatosan erősödnek.
Ezért vannak:
egyre őrültebb hirdetések, mint az Old Spice reklámok
kattintásvadász szalagcímek: “Most már biztos: XY halott, mégsem ítélik el a tettest”
egyre kisebbre csomagolt üzenetek: például kétszavas politikai kampányok
szoft pornóval tele tűzdelt tartalmak, még maga a szó is elterjedt más értelmezésben, például kaja-pornó
Gazdaság, ahol pénz helyett lájkokban mérik a tranzakciókat
Maciej Olpinski ex-Google alkalmazott írja a könyvében, hogy a figyelem erőforrás szempontból a megújuló energiákhoz hasonlít:
Egyenlően oszlik el, tehát egy afrikai kisgyermeknek is annyi van belőle, mint Bill Gates-nek
Véges számú figyelemmel teli órát tudsz egy nap eltölteni
Nem lehet felhalmozni, kizárólag azonnal felhasználható formában létezik
Naponta “újratermelődik”
A figyelemre épülő gazdaságban az adás-vételi tranzakciókat már nem pénzben, hanem figyelmi valutákban mérik: lájkok, linkek, retweetek, megosztások, követések formájában.
Ahogy a figyelmed közlekedik az online térben, a lájkok, megosztások, követések jelzik az utad nyomait, azaz hogy te minek adtál figyelmet. Ezek a valuták az online figyelem “adás-vétel”-i tranzakcióinak bizonyítékai. Így áramlik a figyelmi tőke az online platformokon figyelmi tranzakciók milliárdjaiként naponta. Minden egyes tranzakciót a “Központi Figyelmi Bankok” rendszerei regisztrálnak, azaz a Facebook, Google, LinkedIn platformjai. Az egyének pedig az okoseszközeikkel, számítógépeikkel csatlakoznak a globális rendszerhez és adják az egyik legértékesebb erőforrást a rendszer működtetéséhez, a figyelmüket.
Meredeken hangzik? Pedig ez nem sci-fi, hanem a mai valóság. A Mátrix vagy a Nagy Testvér mindent látó szeme nincs is olyan messze.
Már nem a tőke vagy az ingatlan jelenti a vagyont
Bár mindenkinek ugyanannyi figyelmi tőkéje van, egyesek még is több figyelmet vonzanak be, mint mások. Ha épp élőben videózol és több ezren néznek, akkor már is több ezer ember figyelmi tőkéjével gazdálkodhatsz. Például bemutathatsz nekik egy terméket, amivel a figyelmüket az adott termékre irányítod. Mivel a figyelmet egyre nehezebb megszerezni, egyre értékesebb. Komoly pénzeket keresnek azok, akik nagy számú figyelmi tőkét képesek irányítani, azok termékeire és szolgáltatásaira, akik a legtöbbet hajlandóak kifizetni a figyelmet irányítónak.
Az új figyelem kapitalizmusban annak a kezében van a hatalom, aki képes nagy mennyiségű figyelmet irányítani. Ők azok, akik jelentősen több figyelmet kapnak másoktól, és képesek ezt a figyelmet arra irányítani, amire csak szeretnék.
A többség pedig általában jóval több figyelmet ad, mint amennyit kap. Így kerül a rendszer egyensúlyba.
Nincs ingyen ebéd
“A Facebook ingyenes és az is marad.” Emlékszel erre a szlogenre a Facebook nyitóoldaláról? Ha tudjuk, hogy a figyelmed lájkok, követések és egyéb aktivitások szerint követhető és a felhasználói adataidat pedig eladják, akkor látszik, hogy a figyelmed beárazható és a Facebook soha nem volt ingyenes. Üzleti érdek lett a figyelem nagy tételben való bevonzása, mert az ebből kinyerhető felhasználói adatokat ingyen megkapják, miközben komoly áron értékesítik ugyanazokat az adatokat akár sok vásárlónak egyszerre. Létrehozva ezzel a modern kor egyik legjövedelmezőbb bizniszét.
A Statista riportja szerint a vezető közösségi média vállalat számai egész jól alakultak az elmúlt 10 évben:
Mennyit ér jelenleg a Facebookon eltöltött figyelmünk?
2019-es bevétel 70,7 milliárd USD volt (100-szoros bevétel növekedés 10 év alatt). A 2,5 milliárdos jelenlegi felhasználói számból kijön, hogy minden egyes FB felhasználónak évente 28,3 dollárt kellene fizetnie, ha biztosítani akarnánk ezt a bevételt. Ez 2,4 USD havidíj, ami 735 HUF. Ennyit ér jelenleg a havi Facebook figyelmed és felhasználói adataid. Ez a szám nem nagy, de ha azt vesszük, a 2,5 milliárd felhasználóból mennyi élhet mélyszegénységben, például Indiában, ők nem tudnák ezt az összeget kifizetni, és így az ő adataikat elveszítené a Facebook, utánuk pedig a bent maradó emberek viselnék az arányosan magasabb havidíjat. Érthető, hogy miért érdekük az “ingyenes” azaz a figyelmeddel fizetős konstrukció.
Figyelem alapú fizetés
Sok cég már a gyakorlatban is alkalmazza a figyelem alapú fizetést. A Youtube és a Spotify is azt az árazást alkalmazza, hogy az ingyenes verzióban reklámokat kapsz, ha viszont prémium felhasználó vagy, azaz havidíjat fizetsz, akkor hirdetésmentessé válik a szolgáltatásuk:
Gyakorlatilag a figyelmedet vásárolod vissza.
Egyre több kérdőjel a Facebook valódi értékei körül
A The Great Hack című dokumentumfilm bemutatja a Cambridge Analytica nevű cég sztoriját, aki a Facebook fizetett hirdetésein keresztül avatkozott be olyan politikai eseményekbe, mint a Brexit vagy Trump választási kampánya. Nézzétek meg, érdemes. A bizonytalan választókat felprofilozták a Facebook adataik alapján, és fizetett, politikai tartalmakkal úgy manipulálták, hogy a finanszírozók érdekeinek megfelelően szavazzanak. A többi már történelem, és látjuk, hogy egész jól működött. Bizarr, hogy pont az emberek összehozására és véleménynyilvánítására létrehozott platform jelenleg politikai célú gyűlöletkeltésre és manipulációra használható. Mivel mindent regisztrálnak és elemeznek, nehezen elképzelhető, hogy a Facebook döntéshozói nem tudták pontosan, mi zajlik a platformjukon. A Twitter például betiltotta a politikai célú hirdetéseket, a Facebookon mai napig lehet hirdetni politikai célú fizetett tartalmakat. Emellett a filmben szerepel egy amerikai tanár, aki szeretné megtudni, hogy pontosan milyen adatokat tárolnak róla a Facebookon, pert is indított, hogy visszaszerezze a saját adatait, de eredménytelenül. Fogalmunk sincs, hogy pontosan milyen adatokat tárolnak rólunk és azokat hogyan kezelik. Számomra ebből az látszik, hogy a vezetőség eltávolodott az eredeti víziótól, és a befektetői hozamelvárások irányítják a vállalatot.
Mit is tárol rólad pontosan a Facebook?
Ebben is sok a ködösítés. Nem tudjuk, hogy hogyan elemzik pontosan az adatokat és milyen adatpontokat hogyan kötnek össze. Ezeket az elemzéseket a legjobb programozók által megírt big data algoritmusokkal csinálják, és nagy valószínűséggel üzleti intelligencia felületeik lehetnek, ahol az egész világ figyelmének a mozgását könnyedén nyomon tudják követni néhány grafikonról. Olyan ez, mintha lenne egy irányító központod, ahonnan az egész világ figyelmét, hangulatát, tevékenységeit látod, sőt befolyásolni is képes vagy őket. Világhatalom a figyelem kapitalizmusban. Az aktuális Facebook adatvédelmi szabályzatból néhány kiemelés, messze nem a teljes lista:
Általad megosztott információk
Profiladatok, posztjaid, megosztásaid, lájkjaid, privát üzeneteid
Ezekez kapcsolódó metaadatok: fájlok, posztok, üzenetek létrehozásának dátuma és helye, stb
Közösségeid, kapcsolataid
milyen emberekhez, oldalakhoz, fiókokhoz, keresőcímkékhez (hashtag) és csoportokhoz kapcsolódsz, és hogyan lépsz velük érintkezésbe, például kivel kommunikálsz a legtöbbet, stb
elérhetőségeket, (például címjegyzék, híváslista vagy SMS-lista)
ha mások megosztanak egy téged ábrázoló fényképet, vagy hozzászólnak a fényképhez, üzenetet küldenek neked, vagy felöltik, szinkronizálják vagy importálják az elérhetőségeidet
Termékhasználat
milyen típusú tartalmakat tekintesz meg vagy milyen típusú tartalmakkal lépsz kapcsolatba; milyen funkciókat használsz; milyen aktivitást végzel, kikkel és mely fiókokkal lépsz interakcióba; és az aktivitásaid időpontját, gyakoriságát és időtartamát. Naplózzák, hogy mikor használod, illetve hogy mikor használtad utoljára a Termékeiket, és mely bejegyzéseket, videókat és más tartalmakat tekintetted meg
A Termékeken keresztül bonyolított pénzügyi tranzakciók
Eszközhasználat
számítógépekről, telefonokról, csatlakoztatott tv-kről és egyéb eszközöktől és ezen eszközökről gyűjtenek információkat, és ezeket az információkat az általad használt különböző eszközökön összekapcsolják
Röviden: minden egyes mozdulatodat eltárolnak és elemeznek. Vicces, hogy ezeket te is elfogadtad. Ezek azok az unalmas és hosszú szabályzatok, amiket az arcodba tolnak és elolvasás nélkül klikkelsz rá az elfogadásra. Más opciód persze nincs, ha ezt nem fogadod el, akkor nem használhatod a termékeiket.
Okostelefonok, a figyelemre épülő gazdaság trójai falovai
Az okostelefonok zsebünkbe érkezéséhez örömmel asszisztáltunk, ahogy annak idején a trójaiak a falóhoz. 2007-ben az Apple kiadta az első iPhone-t, és ma 13 évvel később 3,5 milliárd okostelefon van napi használatban. Ez egy jó példája volt a romboló innovációnak. Minden előtte lévő modellt megsemmisített, romba döntve olyan óriásokat is, mint a Nokia.
Az okostelefonok tették lehetővé, hogy a figyelemre épülő gazdaság egy profitábilis, de jelentéktelen szektorból az egyik legkomolyabb gazdasági erővé váljon. Az okostelefonok ideje előtt nem volt olyan eszköz, ami képes lett volna hirdetéseket direktben a felhasználókhoz eljuttatni a nap bármely pillanatában.
Emellett pedig, adatokat is tudnak gyűjteni a felhasználókról, amikkel eddig szokatlan pontossággal lehet releváns hirdetésekkel célozni őket. Kiderült, hogy voltak a figyelmünknek olyan érintetlen részei, amiket eddigi eszközökkel: pc-k, újságok, magazinok, televízió showk, hirdetőtáblák lehetetlen volt elérni. Az okostelefon segített az olyan cégeknek mint a Google vagy a Facebook, a megmaradt fókuszunk irányítását is átvenni, masszív bevételeket generálva és hozzásegítve őket ahhoz, hogy technológiai óriássá váljanak az elmúlt 13 évben.
Ezek a vállalatok örömmel fognak veled vitatkozni azon, hogy ők mennyit tettek hozzá a társadalom javításához, de egy dolog van, amit nem vernek nagy dobra: ha az applikációikat aktívan használod, ezek a cégek az adataid eladásából biztos növekedésre számíthatnak a következő üzleti negyedévben is.
Techno-maximalizmus, a figyelemre épülő gazdaság filozófiai támogatója
Minél több technológiát használsz, annál jobb. Az elmúlt pár évtized narratívája ez volt: több kapcsolat, több információ, több opció. A techno-maximalizmus filozófiája szépen támogatja a liberális humanizmust, miszerint az egyénnek minél nagyobb a szabadsága, annál jobb. Ezekkel az elvekkel menne szembe, ha korlátoznánk a közösségi média platformokat vagy visszautasítanánk a legújabb online trendekhez való csatlakozást. Ez a kapcsolat persze megtévesztő. Kiszervezni az autonómiádat a figyelemre épülő gazdaság szereplőinek - amit egyébként teszel, ha válogatás nélkül feliratkozol bármilyen új, menő szolgáltatásra, ami szembe jön veled - akár csökkentheti is a szabadságod. Az egyéniséged és az eredetiséged kifejezését pedig szintén korlátozhatja.
Ez a rendszer, amiben élünk
Lehet szeretni vagy utálni, az biztos, hogy ez vesz minket körül.
Ahhoz, hogy ezt a nagy témát teljes kontextusában értelmezni lehessen, fontos volt bemutatnom nektek, hogy mi az a rendszer, ami ránk egyénekre hatást gyakorol. Ezzel az első három cikkel remélem, hogy sikerült láthatóvá tennem azokat a láthatatlan erőket, amik mozgatnak bennünket is. Ha nem olvastad valamelyik előző, rendszert bemutató cikket, itt megtalálod őket:
Rész - Információs túltermelés -> https://bit.ly/3hXRgrz
Rész - Információs túlfogyasztás -> https://bit.ly/3fxJPVM
A cikksorozat következő részeiben bele zoomolunk az egyéni életünkbe. Megnézzük, hogy milyen trükkökkel érik el, hogy rátapadjunk a képernyőkre. Meglátjuk majd, hogy ennek az állandó zajnak és figyelem vadászatnak milyen hatása van a fókuszálásunkra, kapcsolatainkra, az életünkre és a gyermekeink életére.
Forrás: Liska István: Fókusz az új IQ - 3. rész